Sziámi
Jellemzői | A sziámi |
Bundája: | Rövid szőrű |
Származási országa: | Tájföld/Nagy-Britannia |
Mérete: | Közepes |
Gondozása: | Nem túl munkaigényes, hetente többször kell a bundáját fésülni és kefélni |
Természete | Intelligens, nagyon érzékeny |
A sziáminak talán megbocsátható a távolságtartása és az önteltsége. Végtére is káprázatosan kék szemei, nemes testalkata és rendkívüli eleganciája miatt igazi szépség, akit csak csodálni lehet.
Története:
Az első sziámit 1871-ben mutatták be egy macskakiállításon, a londoni Kristálypalotában. Ugyanakkor a dél-ázsiai egzotikus szépséget már jóval korábban meg lehetett tekinteni az európai állatkertek ketreceiben. A Kristálypalotában tartott kiállításon elért sikere előszele volt a világ bizonyítottan legősibb macskafajtájának urgászerűen növekvő népszerűségének. 1892-ben bemutatták az első standard változatot, amelyet azóta nagy mértékben átdolgoztak és feljavítottak. A mai sziáminak határozottan nem sok köze van több, mint 100 évvel ezelőtti felmenőjéhez. Elképesztően kecses és magas macskává fejlődött. Minden, ami vele kapcsolatos, annak karcsúnak és kecsesnek kell lennie. Hosszú tenyésztési történelme során állandóan genetikai rendellenességek léptek fel. Néhány ilyen rendellenesség még a standard sziáminál is megfigyelhető: például a görbe vagy bütykös farok, illetve a súlyos kancsalság. Akárcsak a szemszín, amelynek nagyon sötétkéknek kell lennie, a szőrzet színe is egyike a sziámi legfontosabb jellemzőinek.
Általános megjelenése:
Közepes méretű, hosszú, kecses macska, jól fejlett izomzata ellenére megjelenése méltóságteljes és elegáns. A vállak nem lehetnek szélesebbek a csípőnél. A nyak szintén hosszú és kecses. A közepes méretű, ék alakú fej jól aránylik a testhez és egyenes vonalú, amely azt jelenti, hogy bármely görbület a bajuszpárnákon hibaként értékelendő. A hegyes fülek követik az ék vonalát, nagyok, a tövüknél szélesek. A közepesen nagy, mandulavágású szemek kissé ferdén állnak, és tisztán, kéken ragyognak. A lábak hosszúak és vékonyak, jól aránylanak a testhez. A mancsok kicsik és oválisak. Az ostor szerű farok nagyon hosszú és hegyes, a tövénél is vékony. A sziámi szőrzete nagyon rövid, vékony, ragyogó és selymes, szorosan simul a testhez. Nagy a kontraszt a test alapszíne és a pettyek színe között. A pettyek színének minden színváltozat esetében azonosnak kell lennie.
Az első sziámit 1871-ben mutatták be egy macskakiállításon, a londoni Kristálypalotában. Ugyanakkor a dél-ázsiai egzotikus szépséget már jóval korábban meg lehetett tekinteni az európai állatkertek ketreceiben. A Kristálypalotában tartott kiállításon elért sikere előszele volt a világ bizonyítottan legősibb macskafajtájának urgászerűen növekvő népszerűségének. 1892-ben bemutatták az első standard változatot, amelyet azóta nagy mértékben átdolgoztak és feljavítottak. A mai sziáminak határozottan nem sok köze van több, mint 100 évvel ezelőtti felmenőjéhez. Elképesztően kecses és magas macskává fejlődött. Minden, ami vele kapcsolatos, annak karcsúnak és kecsesnek kell lennie. Hosszú tenyésztési történelme során állandóan genetikai rendellenességek léptek fel. Néhány ilyen rendellenesség még a standard sziáminál is megfigyelhető: például a görbe vagy bütykös farok, illetve a súlyos kancsalság. Akárcsak a szemszín, amelynek nagyon sötétkéknek kell lennie, a szőrzet színe is egyike a sziámi legfontosabb jellemzőinek.
Általános megjelenése:
Közepes méretű, hosszú, kecses macska, jól fejlett izomzata ellenére megjelenése méltóságteljes és elegáns. A vállak nem lehetnek szélesebbek a csípőnél. A nyak szintén hosszú és kecses. A közepes méretű, ék alakú fej jól aránylik a testhez és egyenes vonalú, amely azt jelenti, hogy bármely görbület a bajuszpárnákon hibaként értékelendő. A hegyes fülek követik az ék vonalát, nagyok, a tövüknél szélesek. A közepesen nagy, mandulavágású szemek kissé ferdén állnak, és tisztán, kéken ragyognak. A lábak hosszúak és vékonyak, jól aránylanak a testhez. A mancsok kicsik és oválisak. Az ostor szerű farok nagyon hosszú és hegyes, a tövénél is vékony. A sziámi szőrzete nagyon rövid, vékony, ragyogó és selymes, szorosan simul a testhez. Nagy a kontraszt a test alapszíne és a pettyek színe között. A pettyek színének minden színváltozat esetében azonosnak kell lennie.