Tonkinéz
| Jellemzői | A tonkinéz |
| Bundája: | Rövid szőrű |
| Származási országa: | Amerikai Egyesült Államok |
| Mérete: | Közepes |
| Gondozása: | Nem túl munkaigényes, hetente többször kell a bundáját fésülni és kefélni |
| Természete: | Nyugodt, csendes természetű és játékos, odaadó a gazdájával |
Nyugodt, csendes természetű és játékos, odaadó a gazdájával.
Története:
Bár a tonkinézt mint különálló fajtát már 1978-ban elismerték, még ma is előfordul, hogy tonkinéz almokban sziámi vagy burma kin ézetű kiscicák születnek. Ez igazi olaj a tűzre azoknak a kritikusoknak, akik szerint a tonkinéz nem saját jogon létező macskafajta. Mindazonáltal tény, hogy a tonkinéz, amely a sziámi és a burma kereszt-tenyésztéséből jött létre az Egyesült Államokban és Kanadában, joggal foglalja el helyét a macskavilágban.
Általános megjelenése:
Közepes méretű és közepesen hosszú macska, izmos, de nem túl tömör, megjelenése kissé zömök. A kanok sokkal erősebbek és nagyobbak, mint a nőstények. A fej meglehetősen hosszú, magasan elhelyezkedő arccsontokkal és tompa szájkörnyékkel. A közepesen nagy fülek a tövüknél szélesek, a hegyüknél oválisak, és meglehetősen távol helyezkednek el egymástól a fej tetején. A nyílt, mandulavágású szemek tipikus jellemzői a tonkinéznek: ferdék és tengerkék színűek. A hátsó lábak némileg hosszabbak, mint a mellsők, míg a mancsok finom tapintásúak, oválisak és nem túl nagyok. A farok középhosszú, a vége felé vékonyodik, és jól aránylik a törzshöz. A rövid szőrzet szorosan simul a testre, finom tapintású, puha, selymes és fénylő. Fontos, hogy a színes pettyek a lábakon, a farkon, a füleken és az arcon (valamint kanok esetében a heréken is) tisztán, de ne kirívóan ugorjanak ki a szőrzet alapszínéből.
Bár a tonkinézt mint különálló fajtát már 1978-ban elismerték, még ma is előfordul, hogy tonkinéz almokban sziámi vagy burma kin ézetű kiscicák születnek. Ez igazi olaj a tűzre azoknak a kritikusoknak, akik szerint a tonkinéz nem saját jogon létező macskafajta. Mindazonáltal tény, hogy a tonkinéz, amely a sziámi és a burma kereszt-tenyésztéséből jött létre az Egyesült Államokban és Kanadában, joggal foglalja el helyét a macskavilágban.
Általános megjelenése:
Közepes méretű és közepesen hosszú macska, izmos, de nem túl tömör, megjelenése kissé zömök. A kanok sokkal erősebbek és nagyobbak, mint a nőstények. A fej meglehetősen hosszú, magasan elhelyezkedő arccsontokkal és tompa szájkörnyékkel. A közepesen nagy fülek a tövüknél szélesek, a hegyüknél oválisak, és meglehetősen távol helyezkednek el egymástól a fej tetején. A nyílt, mandulavágású szemek tipikus jellemzői a tonkinéznek: ferdék és tengerkék színűek. A hátsó lábak némileg hosszabbak, mint a mellsők, míg a mancsok finom tapintásúak, oválisak és nem túl nagyok. A farok középhosszú, a vége felé vékonyodik, és jól aránylik a törzshöz. A rövid szőrzet szorosan simul a testre, finom tapintású, puha, selymes és fénylő. Fontos, hogy a színes pettyek a lábakon, a farkon, a füleken és az arcon (valamint kanok esetében a heréken is) tisztán, de ne kirívóan ugorjanak ki a szőrzet alapszínéből.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése