Miért dorombol a macska?

Miért dorombol a macska?

A macskák számtalan módját ismerik érzelmeik és szándékaik kifejezésének. Testtartásukból, fülük állásából, bajszuk és farkuk helyzetéből, abból, ahogy mozognak, nem nehéz kiolvasni, hogy mit is szeretnének mondani. A dühös macska fel-le csapkod a farkával, ha pedig ellenfelét akarja megijeszteni, akkor felborzolja a szőrét, és felpúpozza a hátát. Mancsának finom érintésével hívja fel jelenlétére gazdája figyelmét, és jelzi, ha akar valamit. A gazda lába körül tekergő kedvenc vagy éhes, vagy így köszönti „emberét”. Még ennél is több árnyalata van a cicák beszédének (mert a nyávogás távolról sem fedi az általuk kiadott hangok széles skáláját).
A macskanyelv a lágy dorombolástól egészen a fülrepesztő nyávogásig sok száz, különböző hangot ismer. A cicák szeretnek társalogni. Nyávogásuk néha mérges, követelőző, panaszkodó, szomorú, vágyakozó vagy éppen kihívó. A figyelmes gazda hamar megtanulja kedvence „nyelvét”, és attól kezdve már a nyávogásából is kitalálja, hogy mi nyomja a négylábú szívét. A cicahangok legszebbike bizonyára a dorombolás - az elégedett macska torka legmélyéről jövő, zöngés hang. A cicamama számára egyhetes kölyke dorombolása jelzi, hogy kicsinye jól érzi magát. A felnőtt állatok dorombolása pedig elégedettségüket fejezi ki. 
A macska - eltekintve magányos egerésző útjaitól - társaságkedvelő lény. Tanyákon vagy dél-európai városokban a flig vad állatok több tucat példányból álló csoportokat alkotnak. A nősténymacskák tisztára nyalogatják egymást, alvás közben összebújnak, és időnként még társaik kölykeivel is törődnek, tisztogatják azokat.
A macskák viselkedésének egyik legrejtélyesebb jelenségét Paul Leyhaussen professzor fedezte fel. A macskák életét kutató tudós társas együttlétnek nevezte azt az általa megfigyelt különös összejövetelt, amelynek során egy környék macskái az éjszaka beköszöntekor egy bizonyos helyen összegyűlnek. Ezek az állatok napközben igyekeznek elkerülni egymást. Ám ilyenkor néhány méteres közelségben szépen letelepszenek, és órákon keresztül némán ücsörögnek. Éjfél körül szétszélednek, de hogy miért teszik mindezt, azt senki sem tudja.

Miért mosakszanak a macskák?

A macska napjának jelentős részét testápolással tölti. Erre azért van szüksége, mert csak egy ápolt és gondozott bunda tudja megóvni a hidegtől és a nedvességtől.  A szőrzetben mindenféle bogáncs és élősködő is megtapadhat, így hát ezeket is el kell távolítania. A végtagok szorgalmas nyalogatásával a cica arra serkenti a szőrszálak tövében található mirigyeket, hogy zsírt termeljenek, ami selymessé és vízállóvá teszi a bundáját. A napfény hatására a mirigyekben a cica számára fontos D-vitamin keletkezik, ami úgy jut be a szervezetébe, hogy lenyalja a szőrzetéről. A nyál sajátos illatszerként alakítja ki a macska saját illatát. A macska pofácskáját mellső lábának benyálazott belső oldalával tisztítja meg, testének többi részét pedig érdes  nyelvével tartja tisztán. A nyelvén parányi - szőrzetápoláshoz remekül megfelelő - szarukampók találhatók. A módszer egyetlen hátránya, hogy az állat sok szőrszálat kénytelen lenyelni, ezért időnként füvet kell ennie, ami segíti a szőrdarabok kiöklendezését.
A bunda ápolása a macska lelki egyensúlya szempontjából is fontos, az ideges állat még többet mosakszik. A cicamama gyakran nyalogatja kicsinyei bundáját, hogy megnyugtassa őket. Az egymást kedvelő felnőtt példányok is gyakran segítenek a másik szépítkezésében. Lehet, hogy ezért szeretik annyira, ha a gazdájuk gyengéden vakargatja az állukat vagy a fülük tövét.
Míg a kutyák ürüléküket egyszerűen a fák tövébe pottyantják, és ezzel részükről a dolog be van fejezve, addig a macskák gondosan befedik, elkaparják, amit maguk után hagytak. A lakásban pedig a macskavécét használják. Ha homokjukat vagy almukat tisztán tartják, akkor a cicák kezdettől fogva szobatiszták lesznek.