Szomáli
| Jellemzői | A szomáli |
| Bundája: | Közepesen hosszú szőrű |
| Származási országa: | Amerikai Egyesült Államok |
| Mérete: | Közepes |
| Gondozása: | Meglehetősen munkaigényes, hetente többször kell a bundáját fésülni és kefélni |
| Természete | Nagyon élénk, kíváncsi, intelligens, természetes mértékben bizalmatlan, eléggé független |
A szomáli hosszú, bozontos bundájával olyan benyomást kelt, mintha vadon élne. Ám természete civilizált és kulturált – ezért vált kedvenc fajtává világszerte, különösen Ausztráliában.
Története:
Eredetileg abesszin hosszú szőrűként volt ismert, majd a tenyésztők a szomszédos afrikai ország nevét adták neki, hogy elkerüljenek minden esetleges konfliktust az eredeti fajtával – Szomália a korábbi Abesszíniával, a mai Etiópiával szomszédos. Ennek a vonzó külsejű, közepesen hosszú szőrű macskának a származása valójában elég pontosan ismert: 1965-ben az amerikai Evelyn Maque többször egymás után hosszú szőrű kölyköket talált abesszin almokban, és megkezdte a tenyésztési programot. Más tenyésztők is követték a példáját, és az új fajtát 1979-ben hivatalosan is elismerték. A szomáli Európában is igen hamar nagy népszerűségre tett szert.
Általános megjelenése:
Közepes méretű macska erős, nagyon izmos testtel és selymes bundával. Az ék alakú fej kontúrjai méltóságteljesek, a homlok széles és arányos. A fülek viszonylag nagyok, a tövüknél szélesek, a végük pedig lekerekített, szőrcsomók találhatóak rajtuk. A nagy, mandulavágású szemek jó távol helyezkednek el egymástól, és jellegzetes vonásai a szomálinak: színük világosborostyán vagy zöld, és olyan, mintha egy fekete szemceruzával rajzolták volna őket körül. Az izmos lábak hosszúak, és kicsi, ovális mancsokon állnak. A szőrfedte farok meglehetősen hosszú, a vége hegyes. A közepesen hosszú szőrzet finom tapintású, nagyon dús és puha – a vállakon rövidebb, a nyakon jól fejlett fodrot, a hátsó lábakon “bricseszt” formáz. A szomálira jellemző a gyűrűzöttség: két-három körbefutó csík minden egyes szőrszálon. Ez minden szálon különböző mélységű fekete csíkokat eredményez, a szálvégeknek azonban olyan feketéknek kell lenniük, amennyire csak lehetséges.
Eredetileg abesszin hosszú szőrűként volt ismert, majd a tenyésztők a szomszédos afrikai ország nevét adták neki, hogy elkerüljenek minden esetleges konfliktust az eredeti fajtával – Szomália a korábbi Abesszíniával, a mai Etiópiával szomszédos. Ennek a vonzó külsejű, közepesen hosszú szőrű macskának a származása valójában elég pontosan ismert: 1965-ben az amerikai Evelyn Maque többször egymás után hosszú szőrű kölyköket talált abesszin almokban, és megkezdte a tenyésztési programot. Más tenyésztők is követték a példáját, és az új fajtát 1979-ben hivatalosan is elismerték. A szomáli Európában is igen hamar nagy népszerűségre tett szert.
Általános megjelenése:
Közepes méretű macska erős, nagyon izmos testtel és selymes bundával. Az ék alakú fej kontúrjai méltóságteljesek, a homlok széles és arányos. A fülek viszonylag nagyok, a tövüknél szélesek, a végük pedig lekerekített, szőrcsomók találhatóak rajtuk. A nagy, mandulavágású szemek jó távol helyezkednek el egymástól, és jellegzetes vonásai a szomálinak: színük világosborostyán vagy zöld, és olyan, mintha egy fekete szemceruzával rajzolták volna őket körül. Az izmos lábak hosszúak, és kicsi, ovális mancsokon állnak. A szőrfedte farok meglehetősen hosszú, a vége hegyes. A közepesen hosszú szőrzet finom tapintású, nagyon dús és puha – a vállakon rövidebb, a nyakon jól fejlett fodrot, a hátsó lábakon “bricseszt” formáz. A szomálira jellemző a gyűrűzöttség: két-három körbefutó csík minden egyes szőrszálon. Ez minden szálon különböző mélységű fekete csíkokat eredményez, a szálvégeknek azonban olyan feketéknek kell lenniük, amennyire csak lehetséges.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése