Havannai barna

A havanna barna első egyedei már az 1890-es években felbukkantak Angliában a különböző kiállításokon, de ekkor még svájci hegyi macskaként vagy barna sziámiként említették őket.A fajta ezután eltűnt, és csak az 1950-es években fedezték fel ismételten az angol tenyésztők.A kiállításokon az 1950-es évek végén jelent meg ismét a havanna barna, majd hosszas szakmai viták után önálló fajtaként is elismerték.Mivel a havannai barna erényei ellenére sem tartozik az igazán népszerű macskák közé, tenyésztése pedig a fajtiszta populáció korlátozott száma miatt eléggé körülményes, manapság sem foglalkoznak túl sokat ezzel a fajtával.


A szép gesztenyebarna macskát Angliában tenyésztették ki a házimacska és egy csokoládé színű sziámi macska keresztezésével, 1951-ben. Színe eredetileg a havanna-szivarra emlékeztetett. Kedves természetével és intelligenciájával meghódította az egész világot.



A havanák bundája finom, rövid, csillogó. A meleg gesztenyebarna szín minden árnyalata elfogadott, ha nem túlságosan sötét és felnőttkorban nem vehető észre benne árnyékoltság vagy csíkozás. Feje hosszú, homloka ferde lefutású, orrtövében mélyedés tapintható. Az orrtükör és a tapintószőrök barna, a talppárnák fahéj-rózsaszínűek. Szeme mély zöld színű.



A test karcsú, izmos, a farok ostorszerűen elvékonyodik. A keleti macskák csoportjába tartozik. A különleges megjelenéshez és elegáns kiállásához különleges jellem is tartozik. Élénk, érdeklődő, beszédes, játékos. Nagyon aktív macska, akkor érzi magát a legjobban, ha szabadon felfedezheti a kert minden zegzugát, de miv el nagyon odaadó, örömmel tölt néhány órát az emberek társaságában is.




A havana, mint sziámi unokatestvérei, született szórakoztató. Imád a középpontban állni és csodáltatni magát Azonban hajlamos az öntörvényűségre is. Mivel szőre nagyon rövid, ápolása különösen könnyű: pamutruhával óvatosan, finoman dörzsöljük végig az egész testet (különösen fiatal állatoknál és vemhes nőstényeknél kell rendkívül gyengéden eljárni).