Norvég erdei

Jellemzői	A norvég erdei
Bundája:	Közepesen hosszú szőrű
Származási országa:	Norvégia
Mérete:	Nagy
Gondozása:	Mało
Természete:	Hű fajtája történelméhez, intelligens, készséges, kedveli a társaságot

Hű fajtája történelméhez, intelligens, készséges, kedveli a társaságotHű fajtája történelméhez, intelligens, készséges, kedveli a társaságot.

Története:



A norvég erdei évszázadokon át nagyon fontos szerepet játszott a skandináv mondákban és mesékben –ez bizonyítja, hogy ősi macskafajta, amelyen az elmúlt 100 évben tenyésztéssel finomítottak. A norvég farmokon élt, és ennek megfelelően erőteljes temperamentuma fejlődött ki. A fajtát először 1997-ben ismerték el a szövetségek, tenyésztése során elsődleges követelmény, hogy megőrízze természetes jellemzőit. A norvég erdei színe alapján két osztályba sorolható: előfordulhat aguti vagy aguti nélküli változatban (az aguti a vadon élő állat színe).



Általános megjelenése:



Nagy, magas, erőteljes testfelépítésű macska, méretes csontokkal. A háromszög formájú fej oldalnézetből hosszú, egyenes és töretlen. A széles fülekben é s a tetejükön sólyom szerű szőrcsomók találhatóak. Az éber, csillogó szemek nagyok, tágra nyíltak és kissé ferdék, bármilyen színük lehet, a bunda színétől függetlenül. A norvég erdei hosszú lábú, a hátsó lábak hosszabbak, mint a mellsők. A farok hosszú, és mozgás közben "zászlós". A közepesen hosszú bundának gyapjas aljszőrzete van, sima, vízlepergető szőrzet borítja. A hátsó lábakon “bricsesz" látható. Kifejezetten a téli időszakban jól kivehető nyakfodor fejlődik ki. A norvég erdei szinte minden színben előfordul, és időről időre újabb színeknbe is megjelenik.

Nem túl munkaigényes, hetente többször kell a bundáját fésülni és kefélni